Fizettem, semmit nem ettem, szomorúan távoztam...
A minap egy vidéki kisváros országos hírű, remek konyhájáról ismert éttermében esett meg velem a következő eset. Szándékosan nem írok nevet, sem semmi ráutalót, mert nem a támadás, se nem az üzengetés a célom, sokkal inkább a szakma iránti féltő szeretet. Ahol az eset történt, valószínűleg tudnak róla, és remélem értő módon kezelik a történteket!
Történt tehát, hogy betértem a nevezett étterembe, és tekintettel arra, hogy korlátozott idővel rendelkeztem, a szokásos biznisz menüből választottam, abból is csak két könnyű, gyors fogást. Itt most nem a lassú, kifinomult étkezés volt a cél, hanem a gyors, de igényes ebéd elfogyasztása. Több mint fél óra várakozás után kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, ...